3 dolog, amit fontolj meg mielőtt zenész leszel

3 dolog, amit fontolj meg mielőtt zenész leszel

A zenész élete nem könnyű!” – aligha lep meg bárkit is a már-már közhelynek számító kijelentés. A pénz és időráfordítás mellett elengedhetetlen az alázat és az elkötelezettség, ami ugyanakkor korántsem jelenti a biztos sikerhez vezető utat. Egy dolog azonban bizonyos: nincs két egyforma élettörténet, mindenkinek más kihívásokkal kell szembenéznie. Saját útjáról és zenei múltjáról Rohoska Gáborral, a Continoom basszusgitárosával beszélgettünk.

Hogyan lett belőled zenész?

A gimnázium utolsó éveiben a barátaimmal a Moszkva Tér Bisztróban söröztünk, és kitaláltuk, hogy zenekart kellene alaptani. A csapatban volt már néhány zenész, és én sem szerettem volna kimaradni a buliból. Csupán egyetlen gond volt: Semmilyen hangszeren nem játszottam, és a zenei tudásom is minimális volt. Ez három sör után azonban nem jelentett problémát, és megígértem a fiúknak, hogy megtanulok basszusgitározni, ez a poszt ugyanis még szabad volt. A zenekarból persze nem lett semmi, de ettől függetlenül a zene már akkor is rengeteget adott: abba kellett hagynom a sportolást egy sérülés miatt, és a hangszeres gyakorlás segített betölteni az keletkezett űrt.

Rohoska Gábor a Continoom basszusgitárosa

Mi volt anyukád első reakciója?

Örült neki, apukámmal együtt! Bár nem értették, hogy a fogadástól függetlenül miért nem “rendes gitáron” szeretnék inkább játszani. A szüleimtől akkor is, és az évek során végig rengeteg támogatást kaptam mind anyagi, mind lelki értelemben. Bár édesanyám zenélt gyerekkorában, alapvetően nem zenész családból származom. Emiatt nagyon örültek és tiszteltek, hogy önállóan, magamtól belevágtam ilyesmibe.

Milyen hatással volt a zene az akkori életedre?

17 évesen kezdtem el tanulni Temesi Bercinél, az órák akkoriban még csak amolyan gimis különórát jelentettek. Utána egy év kihagyás következett, mert az érettségi évében nem maradt időm a gyakorlásra. A gimit követően a Budapesti Corvinus Egyetemre jártam, ami alatt folytattam a zenetanulást, és zenekarozni kezdtem. Nem szépítem a dolgot: a zene jelentősen kihatott az életemre és sokszor az előadásokat is hanyagoltam 1-1 próba miatt. Szerencsére ettől függetlenül sikerült megtalálni az egyensúlyt az életem két területe között. Később a Kőbányai Zenei Stúdió tanulója is voltam, ami mellett már gazdasági területen dolgoztam is.

Mi az a 3 dolog, amit érdemes megfontolni, mielőtt zenésznek áll valaki?

A legfontosabb talán az elhivatottság. Ez nehéz dolog, ugyanis az elején senki se tudja megmondani, hogy mennyi energiája és lelkesedése lesz a zenéléshez. Ugyanakkor e nélkül senki sem juthat messzire. Legalább ilyen fontos a hangszerválasztás. Azzal a hangszerrel kell foglalkozni, amit a leginkább magadénak érzel, mert a monoton gyakorlás során is segít megőrizni a lelkesedést. Harmadik megfontolandó dologként az időráfordítást említeném. A tehetség és a szorgalom fontos, de a próbák, a gyakorlás, a koncertekre való út és pakolás rengeteg időt vesz el. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

Zenészként mit csinálnál másképp, ha megtehetnéd?

Ezt a kérdést már én is számtalanszor feltettem magamnak. Egyrészt sokat töprengtem a hangszerválasztáson. Nagyon szeretem a basszusgitárt, de az évek során a billentyűs hangszereket és az éneklést is nagyon megkedveltem. Lehet, hogy a mai fejemmel ezek közül választanék. A zene mellett valahogy sosem köteleztem el magamat teljes mértékben, mindig volt “polgári” életem, munkám. Ezen úgy hiszem nem változtatnék, mert ebben is mindig nagyon sok örömöt leltem.

Melyik zenész volt a zenei pályafutásodra a legnagyobb hatással?

Amennyiben egy zenészt kell kiemelnem, akkor korábbi tanáromat, Anga-Kis Mikit, a Subscribe és Useme basszusgitárosát emelném ki. Mind zenei, mind számos más területen nagyon sokat tanultam tőle.

Javasolnád most bárkinek, hogy zenei pályára menjen?

Teljes mértékben: a zenében rengeteg öröm és lehetőség van, a zenész máshogy látja a világot. Emellett eljuthatsz olyan helyekre és emberekhez, akikről mások csak álmodnak. Ugyanakkor mindig hozzá szoktam tenni – talán mert ez volt az én utam, hogy jó ha van az embernek egy polgári munkája is. Zenészként rendkívül nehéz megélni, a kereset pedig ingadozó. Jómagam egy szoftverfejlesztő cég üzletkötőjeként dolgozom, ami biztos megélhetést biztosít. A zene nélkül ugyanakkor fél-életet élnék, és nem szeretnék lemondani róla, ahogy az életem másik részéről sem.