“Koncertbeszámoló a színpadról” címet is viselhetne a bejegyzés, de az aligha írhatná le azt az élményt, amit a Continoom lemezbemutató jelentett a zenekarnak.
A felkészülésről, az estéről és a lemezbemutató utáni regenerálódásról a Continoom basszusgitárosa, Rohoska Gábor mesélt.
Lemezbemutatóra készülni sosem egyszerű dolog
“Álmomból felkeltve is eljátszom!” – henceg sok zenész jól begyakorolt repertoár darabjairól, nem is alaptalanul. Kelts fel az éjszaka közepén, adj a kezembe basszusgitárt, és biztos, hogy el tudom játszani neked a Parachute-ot, vagy a Tear Down The Walls-t. Az más kérdés, hogy nagyon morcos leszek, mert felvertél…
A lemezbemutató ugyanakkor joggal nevezhető a zenészek mumusának. Egy új repertoárnak kell vizsgáznia a közönség előtt, akik a dalokat eddig csak felvételről hallhatták. Nem elég, hogy a hangosítás, a logisztika és a koncertek körüli egyéb szervezési feladatok miatt kell izgulnotok, különösen intenzív szellemi jelenlét kell, hogy egy friss repertoárt ütősen előadhassatok. Minden hibák ősellensége, a “gyakorlás” és a “próbálás” természetesen sokat segít, de az izgalom így is megmarad.
A Cotinoom sosem volt egy szívbajos zenekar. Közel 5 éve játszunk egy zenekarban, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor láttam Schrotit idegesnek. A lemezbemutató előtt mégis volt valami a levegőben: az egészséges drukk és az izgalom, hogy valami újat mutathassunk a közönségnek mindnyájunkon úrrá lett.
Az este, ami emlékeztet rá, hogy miért is csinálod
A koncertre látogató közönség általában a show-ra, az azt megelőző és követő bulira, meg a helyszínre emlékszik.
A zenész koncertélménye teljesen más: egy nagyobb buli egész napodat uralja, minden gondolatodat. Nem bírsz koncentrálni a munkában, az agyad jobb féltekének zakatolása vegyül azzal az érzéssel, amit a VB döntőt játszó focisták érezhetnek a pályára lépés előtt.
A pakolás és a készülődés alatt általános jókedv szokott uralkodni, ami a lemezbemutató előtt sem volt másként. A várakozás felvillanyozza a zenészeket, a munka alatt durrogtatott szóviccektől pedig csak úgy recseg a színpad. Aztán érkezik a közönség, rázendítenek az első zenekarok (Köszi Gravel Shores és Ann my Guard!) az izgalom fokozódik. Egy ismerős itt, egy barát ott, kézfogás, pacsi, aztán irány az öltöző. Bejátszás, bemelegítés és SHOWTIME!
A lemezbemutató hangulata mindnyájunk várakozását messze felülmúlta.
Többször adódott már lehetőségünk nagy közönség előtt játszani, de semmi sem fogható a saját közönség látványához.
Amikor láthatod, hogy az évek munkája során összerakott dalokat énekelve, önfeledten szórakoznak az emberek, akkor tudod igazán miért is csinálod mindezt.
Akkor érezheted igazán, hogy “megérte”.
A másnap fájdalma
Széles körben elterjedt tévhit, hogy a rockzenészek másnapi fájdalmát az alkohol okozza.
Lehet, hogy a lemezbemutatót követő ünneplés “túl jól” sikerült, a benned pumpáló endorfin akkor is elnyomja a fejfájást. De a nyakfájást nem…
Személy szerint aktívan sportolok, ami során a bemelegítésre és a nyújtásra is nagy hangsúly fektetek.
A koncertek utáni révületben a nyújtás mégis 10-ből 8-szor kimarad. Ennek hatása pedig nem marad el: az ember 2-3 napig egy öregember tempójával kel fel, körbenézni pedig csak derékból mozogva tud.
De magabiztosan akkor is csak annyit sziszegsz “Nem baj, megérte…”.
Eddigi hasonló bejegyzéseinket az oldal sávban vagy a főoldalon láthatod, a jövőbeniekhez pedig íratkozz fel itt a hírlevelünkre: