Színes szélesvásznú Continoom az electro metal mozijában

Continoom videók, electro metal, és a ami mögöttük van – A zenekar basszusgitárosa, Rohoska Gábor mesélt a zenekar képi megjelenítésének evolúciójáról

A klip készítés manapság már elérhető szinte minden zenekar számára, játszanak akár rap-et, reggie-t, vagy electro metal-t. Az amatőr – de nem feltétlenül rossz minőségű – saját gyártású klipek gyártását a viszonylag olcsón elérhető technikai eszközök teszik lehetővé. Azok számára, akik magasabb igényeket támasztanak, számtalan profi csapat kínál profi szolgáltatásokat, sokan már az induló zenekarok számára is megfizethető áron.

A videoklip szükséges, hiszen a zenéd meghallgatásán túl a közönség szeretne arcokat és vizuális megjelenést társítani az adott zenekarhoz. Azonban korántsem mindegy, hogy ezt milyen stílusban teszed, illetve mennyit tudsz rászánni. Egy jó ötlettel is meg lehet viszonylag olcsón valósítani, míg nem egy zenekart láttunk már vagyonokat ölni középszerű, vagy semmit mondó klipekbe. Királyi út persze itt sem vezet a megoldáshoz, de amit bejársz, az a saját fejlődéstörténeted. A miénk alapvetően három szakaszra osztható.

A berobbanás

Sokan tudják már, hogy a Continoom Schrott Péter szólóprojektjeként indult, a projekt már futott, amikor Svajcsik Péterrel csatlakoztunk a bandához. Schroti már akkor sem hajlott a kompromisszumos megoldások felé: profi, komoly anyagot szeretett volna a zenekarnak, amit rendkívül tudatosan irányított. Az electro metal produkció első videoklipjeit – Enlighten, Poison és Angyalokkal játszó – Schroti profi stábbal csináltatta, a vágást pedig szakmai tapasztalata révén nagy részt saját maga végezte el. Az eredmény magáért beszélt, a videók remekül sikerültek. Csupán egy fontos dolog változott azóta: a szóló projektből zenekar lett, ami magával hozta az új, teljes csapatot megmutató videók szükségességét.

Garázsvideó, GoPro és poénkodás

A Continoom zenekarrá (később pedig már szinte családdá) való átalakulása miatt szerettük volna megmutatni a teljes kezdetben három, majd Gieszer Zsolti érkezésével négy főssé váló formációt. Egy álmoskás, átlagos keddi próba előtt pár órával Schroti közölte, hogy „Ma klipet forgatunk!”, így pár órával később azon kaptam magamat, hogy a gitáromra rögzített GoPro-val tombolok a Parachute-ra a próbateremben. A forgatást komolyan vettük, de nem volt kész terv, a zenekari részek mellett folyamatosan improvizáltunk, poénkodtunk. Az eredmény inkább egy garázs videó lett, mint egy profi videoklip, de nem bántuk. A laza stílus közelebb hozta hozzánk a közönségünket, mi pedig azt csinálhattuk, amihez a legjobban értettünk: ökörködtünk! A Hey brother! felvétele már profi operatőr segítségével zajlott, de a videó stílusa és helyszíne miatt én mégis az „amatőr” klipjeink közé sorolnám.

Dolgoztasson szakemberrel

Zsolti csatlakozása után szerettünk volna új, teljes zenekaros videókat készíteni. Az addigra kapott visszajelzések alapján tudtuk, hogy nincs mese, most újra komoly anyaggal kell előrukkolnunk. A Tear Down the Walls lyrics videóját az eMOTIV aRTS csapata csinálta, és remek munkát végeztek. A klipet egy stúdióban vettük fel, ahol semmi más dolgunk nem volt, minthogy tomboljunk és önmagunkat adjuk. A Who we are esetében változott a helyzet: itt a speciális effektek és a táncosok kerültek előtérbe, a zenekari részek kisebb hangsúllyal szerepelnek.

A legújabb videónk forgatása során újra keverjük a speciális effekteket a klasszikus felvételekkel. Ennek a módja viszont még legyen meglepetés! Egy pofátlanul odamondós dallal és klippel készülünk, mert mi sem tudjuk már nyugodtan tovább nézni a világban zajló eseményeket. A klipben a zenekar is szerepel – igaz, a hangsúly azonban nem rajtunk van, méghozzá rendhagyó módon. A poént nem szeretném lelőni, de életemben ez volt az első alkalom, amikor láng csóvák között kellett félmeztelenül, festett felsőtesttel tombolnom egy omladozó pincében az Örs vezér terén.